Zongoraórák Alberttel - VII. 5. Zongoraóra - A joghurt

 A joghurt

 "... A joghurt után nyúlok, hogy összekeverjem a tejszínnel. Ez még bontatlan, a dátum szerint is jó. Megpróbálom feltépni, de nagyon erősen van ráforrasztva a teteje. Újra próbálom, erősebben, érzem, hogy mennyire ellenáll. Magamban káromkodok egyet, és hevesebb mozdulattal próbálkozok. Az alumínium fedő hirtelen megadja magát, és ahogy felszakad, a gyors mozdulattól meglódul a joghurtos doboz, és szinte az egész tartalma nagy sugárban a ruhámra fröccsen.
 - Híj - szisszenek fel, és Albert rámpillant. A ruhámon nagy tócsákban terjeszkedik a joghurt, valósággal áztat, és ahogy lejjebb nézek, látom, hogy a combomon is csurog lefelé. A 450 grammos pohár szinte egész tartalmát sikerült magamra loccsantanom, de egy kevés azért jutott belőle a konyhapadlóra is.
 - Na ez jó - állapítja meg. - Maradt azért a pohárban is, vagy az egész rajtad van? - és melegen villan meg a szeme, ahogy végignéz rajtam.
 - Mind rajtam van - felelem boldogtalanul, és csak állok eltartott kezekkel.
 Olyan, mintha nevetés rángatná a szája szélét, miközben gyorsan elzárja a serpenyő alatt a főzőlapot.
 - Jó, egy kis technikai szünet - mondja nyugodtan. - Maradj úgy.
 Azzal fog egy tekercs papírtörlőt, és odajön hozzám. Mulatva néz le rám. Legombolyít vagy hat lapot, és a kezembe adja.
 - Törölközz meg - utasít, és leguggol. Először gyorsan feltörli a padlót, hogy ne hordjuk szét, aztán alulról végignéz rajtam, a tekintete egyszerre gondterhelt és kaján.
-  Eléggé eláztál - állapítja meg, és lenéz a lábamra. - A papucsod talán megúszta. De azért jobb, ha leveszed.
 Kilépek belőle, és mezítláb, lábujjhegyen álldogálok a vékony harisnyámban, miközben a papírtörlővel törölgetem magamról a joghurt nagyját. Annyira átáztatta a ruhám, hogy még a bőrömön is érzem. Albert gyorsan megvizsgálja a papucsot.
 - Kicsit azért ez is kapott - nyugtázza. - Mindjárt adok másikat.
 - Sajnálom - szólalok meg végre, mire felegyenesedve rámnéz.
 - Mit sajnálsz? Te áztál el, neked rossz. A padló kibírja. Azt meg tudom, milyen hülyén csomagolják ezeket, a múltkor én is belefutottam egybe.
 Hálásan nézek rá.
 - De így nem maradhatsz - folytatja, és megfogja a ruhámat a bordáimnál, az egyik joghurtáztatta területen. - Ez átnedvesedett, a bőrödön is érzed, nem?
 - De - bólintok. - De hát nincs másik ruhám.
 - Majd adok neked valamit, amit fel tudsz húzni - és Ő is próbál felitatni valamennyit rólam a papírtörlővel. Mérhetetlenül jólesnek a gondoskodó mozdulatai. Majd lenéz a combjaimra.
 - Hát te rendesen locsoltál mindenhova - állapítja meg viccesen. - A harisnyád is elázott - és fél térdre ereszkedve a kövön a lábaimat is elkezdi törölgetni.
 Felülről nézem a göndör, sötét haját. Érzem a gyengéd, masszírozó mozdulatait a térdemen, a combomon, és arra gondolok, máskor is mindenfélét magamra fogok locsolni, ha Albert a közelemben van.
 - Talán legjobb lenne gyorsan lezuhanyoznom. Tiszta joghurt vagyok mindenhol - és gondterhelten tekintek magamon végig.
 Albert felnéz rám, és gondoskodó tekintetén átvillan a pimaszság.
 - Hm - és meglehetősen illetlenül futtatja végig a szemét a testemen. - Tényleg az lenne a legjobb. Gyere a fenti fürdőbe, az melegebb.
 A tűzhelyre pillant.
 - A vacsora megvár - azzal derekamra rakva a kezét a lépcső felé tessékel, és maga elé enged.
 Lábujjhegyen billegek felfelé a vékony harisnyámban, Ő jön utánam.
 - Gyere - vezet a fürdőbe, és felgyújtja a villanyt. Ott álldogálok a kád előtt a joghurtos ruhámban, és figyelem, ahogy előszed egy nagy, szürke törülközőt. Puhának látszik.
 - Tessék - nyújtja felém. - Női tusfürdővel sajnos nem szolgálhatok - biggyeszti le a száját, én meg mosolyogva megrázom a fejem.
 - Sima vízzel lemosom magamról.
 Megvillan a szeme, ahogy végignéz rajtam, és megcsókolja a fejem búbját. Majd megállapodik a szeme a hajamon.
 - Adjak valamit, amivel össze tudod fogni a hajad?
 Milyen figyelmes, Istenem.
 Elmosolyodok.
 - Köszönöm, szerintem nem kell. Csak elöl lettem joghurtos, azt így is le tudom mosni.
 - Rendben. Amíg letusolsz, keresek neked valami ruhát meg papucsot - és indul az ajtó felé. Az ajtónál még visszanéz. - Megleszel?
 - Igen - villantok rá egy bájos pillantást, és a ruhámhoz nyúlok olyan mozdulattal, mint aki rögtön vetkőzni kezd.
 Elborul a tekintete.
 - Na jó - mondja röviden, és becsukja az ajtót.
 És most tényleg vetkőzni kezdek. Lehúzom magamról a harisnyát, és a mosdókagylóba dobom, majd kibújok a ruhámból, és ahogy a kezemben tartom, gondterhelten vizsgálgatom. Az elülső része tele van nagy, szétkent, fehér foltokkal. Mosásban simán kijön, az nem probléma, de mit fogok most felvenni?
 Összegyűrve lehajítom a földre, és a tükörre esik a pillantásom. Ismerem már ezt a tükröt, ezt a szekrényt, a múltkor itt mostam fogat, és ezen a polcon sorakoznak Albert cuccai is, a fogkeféje, after shave-je, borotvája és a többi holmija. Hirtelen az ismerősség meleg érzése járja át a szívem.
 Aztán magamat kezdem vizsgálni a tükörben. Bőrömön a joghurt száradó fehér foltjai díszelegnek, de ha jól látom, a szépséges fehérneműm megúszta. A fehér csipke bugyim és melltartóm is makulátlan száraz. Na legalább ez megmaradt épségben.
 Kicsit elidőzik magamon a tekintetem. Azért be kell vallani, jól áll rajtam ez a holmi. Kihozza a kamaszlányos idomaimat. Nem nagy a mellem, nincs összeérő dekoltázsom, de azért a mellem domborulata szépen kirajzolódik a finom csipke anyagából. Kár, hogy ezt Albert nem láthatja.
 Dacossá válik a nézésem. Hát ma nem is fogja, az biztos.
 Aztán, miután ezt megbeszéltem magammal, kicsatolom a melltartót, lehúzom a bugyit, és belépek Albert kádjába.
 Istenem. Itt zuhanyzok nála.
 Megeresztem a csapot, és vigyázva folyatom magamra elöl a meleg vizet, hogy a hátamat meg a hátradobott hajamat ne érje. A joghurt pillanatok alatt lejön, fehéres színe a vízzel elkeveredve csorog végig a testemen. Közben próbálok szigorú kontrollt tartani és minél kevesebbet Albertre gondolni. Ha itt beindulok, utána nem állok jót magamért, ha meglátom.
 Gyorsan végzek, és ahogy kilépek a kádból, végigdörgölöm magam a nagy, szürke törülközővel. Tényleg nagyon kellemes, puha és bolyhos, és jól itatja a vizet a testemről. Mikor már viszonylag száraz vagyok, visszabújok a fehérneműmbe, és gyorsan kilötykölöm a mosdóban a folyó meleg víz alatt a harisnyámat, majd jól kinyomkodom és a radiátorra terítem. Érzem, hogy kellemesen meleg. Itt hamar megszárad.
 Legalább bugyim, melltartóm és harisnyám van. Meg cipőm.
 Épp tűnődöm, hogy hogy fogom így az este további részét tölteni, amikor Albert bekopog.
 - Kész vagy? Bejöhetek? - hallom a hangját az ajtón keresztül.
 A tükörbe pillantok. Nem, akkor sem fogok fehérneműben eléállni.
 Magam köré kanyarítom a szürke törülközőt. Épp a bugyim alá ér le egy-két centivel. Kicsit lehetne hosszabb is, de ez van. A melltartóm gyönyörű, fehér csipkeszegélye kilátszik belőle. Akkor annyit Albert mégis látni fog.
 Na jó, ez még belefér.
 - Gyere - szólok, és Ő belép. Behúzza maga mögött az ajtót, hogy ne jöjjön be a hideg levegő, rámnéz, és elakad a lélegzete. Karján ott lóg valami ingféle, kezében papucs. De csak áll, és nem szól. Bámul, és elvörösödik.
Ott állok előtte egy szál nagyon rövid törülközőben szinte meztelenül, vállaimra simul a melltartó csipkés pántja, hajam leomlik a mellemen, lábam nyúlánk és csupasz. És nézek fel rá nagy szemekkel.
 Nagyot nyel, és valósággal felfal a szemével.
 - A francba - mondja rekedten, és ég az arca, a szeme.
 Pillanat alatt elszánja magát. Ledobja a papucsot, inget, és hevesen a karjaiba vesz.
 - Gyönyörű vagy - szalad ki a száján, és forrón simogatja a testemet, miközben csókolni kezd. Keze össze-vissza vándorol rajtam, egyelőre csak a törülközőn keresztül, de megsimítja a csupasz vállamat, nyakamat is, majd levándorol a meztelen combomra.
 Én még kicsit nedves vagyok a zuhanytól, és gyors tapintással nyugtázom, hogy kellően alaposan betűrtem a törülközőt a hónaljamnál, nem fog leesni.
 Átölelem Albertet, és szétomolva hagyom, hogy csókoljon, simogasson, ahol ér. Ennyi kijár nekünk, és a törülköző biztosan van rajtam.
 - Légy nyugodt, nem megyek tovább, hacsak te nem akarod - súgja mély hangon a fülembe, miközben kezei megbűvölten kalandoznak a testemen. - De ennyi kell nekem, az ördögbe is, nem vagyok fából - néz a szemembe, és a tekintete tiszta tűz. - Muszáj, hogy kicsit érezzelek - és ajkát az enyémre nyomja, nyelvével a számba hatol, majd szenvedélyesen csókolni kezd.
 Elveszünk egymásban. Most biztosabban érzem magam. Ha tényleg tartja, hogy nem megyünk tovább, akkor ezt most ki akarom élvezni. Érzem, hogy hozzámnyomja a merevedő ágyékát, és keze elkezd bekúszni a törülköző alá. Az felgyűrődik, ahogy simogat, fokozatosan fedezi fel a testem, tenyere kalandozik a hátamon, csípőmön, derekamon, hasamon, majd egyre feljebb, és rátalál a melltartó rámsimuló finom anyagára.
 Hangosan zihál, és érzem, ahogy egyre nagyobb hullámokban borítja el a vágy.
 - Őrület, hogy milyen sima a bőröd - morogja rekedten, és szája lejjebb csúszik a nyakamon, le, a mellem felé.
 Hol akarsz megállni, Albert? Ez most már itt egyre veszélyesebb, ráadásul engem is örvényként húz a vágy. Hogy lent a bugyimban mi a helyzet, nem is részletezem.
 - Ne menjünk tovább - nyöszörgöm.
 Vadul magához szorít, ívbe hajlítja a testem, kezével a csípőjéhez szorít, és még jobban hozzámnyomja a keménységét.
 - Kegyetlenül nehezet kérsz tőlem - lihegi, és forró lélegzete égeti a fülem alját. Egyszerre tüzelek és borzongok. Csak szorít, és hallom, ahogy nyel egyet. - Legszívesebben... - nem folytatja. Érzem, hogy zakatol a szíve.
 - Tudom - és elfullad a hangom. - De kérlek. Nagyon kérlek.
 - Jó - és arcát az enyémhez szorítja, simogatása lassul, majd végül megáll a testemen a keze, és csak szorít magához. Hallom az erős légzését, érzem a szívdobogását, érzem az egész felindult testét, a vágyát, az erejét.
 Belefúrom az arcom a nyakába, és csak kapaszkodok belé. Én is fel vagyok indulva, szaporán veszem a levegőt, kiszáradt a torkom. De egészen biztos vagyok benne, hogy nem akarok továbbmenni.
 Aztán lassan elkezdek kibontakozni a karjaiból, és Ő vonakodva elenged. És ahogy kicsit hátrébb lépek, elegáns suhogással a földre csúszik a törülközőm.
 Még csak ez hiányzott.
 Ott állok Albert előtt a gyönyörű fehérneműmben. Én elvörösödök, neki tágra nyílik a szeme. Villámgyorsan leguggolok, és sietve magam köré kanyarítom az áruló törülközőt, próbálom sebtiben eligazgatni a testemen. Majd felállok.
 Albert úgy néz, mint egy kiéhezett vad. Határozottan hátralépek, és komolyan, égő arccal nézek rá vissza. Szorosan fogom magamon a törülközőt. Nem szólok, de most jelzem felé a legegyértelműbben, hogy itt van a határ. Nem nyúlhat hozzám.
 Pillanat alatt veszi a lapot. Elborul a tekintete, szája megfeszül. Olyan az arca, mintha hirtelen megütöttem volna.
 Csak áll és néz. Kemény, sebzett, gyönyörű. Nem tudom, hogy valaha az életben visszautasította-e nő a közeledését.
 Szinte a retinámra ég a látványa. A világ leggyönyörűbb férfija az égő arcával, magas termetével, göndör, sötétbarna hajával, fehér ingben, sötét farmerben. Ott áll előttem a fürdőben, és úgy néz, mint aki mindjárt nekemugrik.
 Pattanásig feszül köztünk a levegő. Egyszerre nyelünk egy nagyot, miközben nézzük egymást.
 Végre megszólal. Nyersen szól a hangja.
 - Nem foglak lerohanni, nyugi - és az arca gúnyos grimaszra húzódik. - De micsoda fura egyveleg vagy te. Egyik pillanatban közel engeded magadhoz az embert, aztán meg eltaszítod. Egyik pillanatban egy tüzes vadmacskát látok magam előtt, a következő pillanatban meg egy tizenkilencedik századi nemes úrikisasszonyt.
 Nem szólok, csak nézem. Aztán elhatározom magam, és odalépek hozzá. Hirtelen kihúzza magát, és hárítólag felemeli a kezét, az arca elutasító. Megrázza a fejét.
 Fáj neki. Kőkemény álarc van rajta, de tudom, hogy mögötte fáj.
 - Jobb, ha nem érek hozzád - mondja határozottan, és megpróbál semleges témára váltani. - Viszont hoztam neked pár inget, nézd meg, melyik jó. - Felkapja őket a földről. - Ennél kisebb méreteket nem találtam, női ruhám pedig nincs, sajnálom - és gúnyosan lebiggyeszti a száját.
 Nézem a kemény arcát, és elönt a hála. Szeretem, Istenem, szeretem.
 Ahogy látja a nézésem, sanda pillantást vet rám.
 - Ne nézz így - dünnyögi. - Lehet, hogy egyik se lesz jó - de már egy kicsit enyhébb a tekintete.
 Elveszem tőle a három inget, és változatlanul az arcát nézem. Fél karommal magamhoz fogom őket és tartom a törülközőt, másik kezemmel felkapaszkodok a nyakába.
 - Köszönöm! - nézek rá sugárzóan, neki meg elfutja a vér az arcát. Egy pillanatra megrándul a szája, ahogy lenéz rám. Könnyedén hozzásimulok, és megcsókolom az arcát hosszan, szeretettel. És még úgy maradok, hozzásimulva.
 - Ó, hogy az a...! - tör ki belőle, majd átfogja a derekam, és rámsimul a tenyere. - Te egy igazi istenverése vagy, remélem, tudod - és nyers hangján átüt a melegség, miközben lenéz rám. - Van bármi fogalmad arról, mit akarsz?
 - Még nem tudom - viszonzom a nézését. - Mindössze két hete...
 - Tudom, tudom - vág közbe. - Kevés idő telt el, nem ismersz eléggé, az egyik feled bizonytalan, ott van Dani, ott vannak a macskák, blabla. Az egész műsorodat ismerem. A büdös életben nem volt dolgom ilyen problémás nővel.
 Szólni akarok neki, hogy a műsoromból Andrást kifelejtette, de úgy érzem, nem ez a megfelelő pillanat.
 De a gondolattól akaratlanul is kis ferde, pajkos mosolyra húzódik a szám.
 - Ettől a mosolytól meg kimondottan rosszul vagyok - néz le rám felhúzott szemöldökkel, aztán hirtelen, ellentmondást nem tűrően megcsókol. Utána rámszegezi a mélybarna szemét.
 - Nem lehet téged kibírni - mondja. - Na nézd meg azokat az ingeket, mert éhes vagyok.
 - Én is éhes vagyok - nézek rá nagy szemekkel.
 - Akkor gyorsan öltözz fel. Remélhetőleg a többi kaját nem fogod magadra borítani - és pajkos szikra villan fel a szemében.
 - Megpróbálom - nevetem el magam, és elengedjük egymást. Fogom az egyik inget, és kérdően Albertre nézek.
 - Jó, kimegyek - dünnyögi félrehúzott szájjal.
 - Az is jó, ha elfordulsz - felelem, mire erősen a szemembe néz.
 - Elvira. Láttam, milyen fehérneműben vagy. Szerinted el fogok fordulni, amikor vetkőzöl? Ha meg úgy látlak, és újból előadod nekem a bizonytalan énedet, nagy valószínűséggel bűncselekményt fogok elkövetni. Úgyhogy okosabb, ha kimegyek.
 És úgy is tesz."

*Minden szerzői jog fenntartva*