Tisztelgés Albert Hammond előtt

  Ha nincs Albert Hammond, ez a könyv valószínűleg nem íródik meg. A hetvenes évek egyik legnagyobb világsztárja teljesen véletlenül ihlette meg az írónőt, amikor mit sem sejtve megpillantotta a zenész egyik fiatalkori videóját (It never rains in Southern California) egy októberi estén. Az élmény akkora hatást tett rá, hogy onnantól kezdve Albert Hammond személye és zenéje afféle múzsává vált számára, és a videó megpillantása után két héttel elkezdett írni egy könyvet. A könyvben a fiatal Albert Hammond manifesztálódik Szilasi Albert személyében, aki aztán önálló életre kelve egy olyan elsöprően erős karakter lett, hogy úgyszólván „lejön a lapokról”. De ahogy az írónő előre halad a cselekményben, a karizmatikus építész mellett végig jelen van Albert Hammond. Jelen van a személyével, zenéjével, döbbenetes külsejével, lényével. Az egész könyvet átitatja a jelenléte, és Vira King végtelenül érzékenyen és szemléletesen írja le, hogyan hat rá egyszerre a két férfi, Albert Hammond és Szilasi Albert, egyikük mint inspiráló angyal és múzsa, másikuk mint vérbeli, ízig-vérig kemény, macsó, szívtipró férfi.
  Albert Hammond, aki Londonban született 1944-ben, Gibraltáron nőtt fel, és később az Egyesült Királyságban, majd az USA-ban folytatta zenei tevékenységét. Egy személyben zeneszerző, énekes, gitáros, művész, producer. 1972-ben az It never rains in Southern California című dala letarolta a világot, és akkora sláger lett, hogy Albert Hammond egy csapásra világsztárrá vált. De emellett a dal mellett többszáz dalt írt, többek között olyan világsztároknak, mint Whitney Houston, Tina Turner, Julio Iglesias, és folytathatnánk a sort. Albert alapvető szerénységére jellemző, hogy a saját szerzői nevével háttérbe húzódott, és sokan nem tudják, hogy e tündöklő sztárok örökzöld dalaiból soknak Ő a szerzője. Albert Hammond 2000-ben II. Erzsébet angol királynőtől megkapta a Brit Birodalom rendjét, és 2008-ban bekerült a Songwriters’ Hall of Fame-be (Dalszerző Hírességek Csarnoka).
  Albert Hammond nemcsak fantasztikusan tehetséges és elképesztő külsővel megáldott ember (fiatal korában a föld egyik legszebb férfija volt), hanem természetéből fakadóan igazi úriember, egy végtelenül tiszta és nemes lélek, aki sikerei ellenére is mindig alázatos és szerény maradt. Az Ő belső nemessége, lelki tisztasága sugárzik végig a könyv férfi főalakjából. Vira King, az írónő így nyilatkozik erről: „Egyszerűen hihetetlen, hogy egy férfi, aki nem elég, hogy fantasztikusan tehetséges, sikeres, ráadásul olyan gyönyörű, hogy női szem alig bírja ki a látványát, ennyire szerény és tiszta tudjon maradni. Albert a legmagasabban áll a szememben. Egy csoda ez az ember. Csak imádni tudom Őt.”
  A könyvet végigkísérik Albert Hammond dalai. Zenéje végtelenül színes, mivel rengeteg stílusban írt, és legtöbb szerzeményét átitatja a tiszta szerelem és szeretet. Bizony, sok dala szorongatja az ember torkát és indítja el a könnyeket. A könyvben szereplő Elvira King és Szilasi Albert elsöprő, elementáris erejű szerelmének érzékeltetéséhez Albert Hammond zenéje nagyban hozzájárul. Az ember hallgatja őt, és egyszercsak azt veszi észre, hogy megmagyarázhatatlanul folynak a könnyei. Mint ahogy sokszor folynak a könnyei a regény olvasása közben is.
  A könyv amellett, hogy szerelemről, zenéről, férfi-női szerepekről szól, egyben tisztelgés is Albert Hammond személye és munkássága előtt. Röviddel a könyv befejezése előtt az írónő személyesen is találkozott a múzsájával, az akkor közel 80 éves Alberttel Németországban, egy kastélyszállóban. A könyv záró epilógusában ír erről a találkozásról, mely élete egyik legcsodálatosabb és leghihetetlenebb élménye lett. És végtelen háláját, amellyel megköszöni ezt a csodát, melynek során másfél év alatt létrejött ez a 950 oldalas regény, ezzel a pár zárómondattal fejezi ki:
  „Köszönöm, Isten. Köszönöm, sors.
  És köszönöm, Albert Hammond.”