"A férfiakkal mindig jóban voltam" - Vira King

  „Soha nem volt problémám a férfiakkal, az ismerkedéssel és a párkapcsolataimmal, és ezt a tudást, ezeket a tapasztalatokat szeretném átadni az olvasóimnak” – nyilatkozza Vira King írónő, a Zongoraórák Alberttel, avagy mi kell a nőnek? És mi kell a férfinak? című regény szerzője. Bárki, aki csak egy kicsit is tisztában van azzal, mennyire nehéz egy jó társat találni, egy párkapcsolatot jó mederben tartani, de akárcsak abba belegondol, hogy már egy ismerkedésnél milyen rengeteg nehézség és buktató adódik – nos, az biztos, hogy erre a kijelentésre felkapja a fejét. Hogy lehet egy ilyen merész, szinte bicskanyitogató kijelentést tenni a mai világban? Hiszen amit az írónő állít, első hallásra merő képtelenség.
  „Tudom, hogy képtelenségnek hangzik, mégis így van” – erősíti meg az írónő. – „Hadd meséljek egy kicsit magamról, hogy világosabbá tegyem a képet. Lehet, hogy néhányan a következő pár mondatomnál elküldenek melegebb éghajlatra, de a tisztább kép érdekében el kell mondanom ezeket a dolgokat. Nekem valóban nem volt sohasem problémám a férfiakkal. Soha nem csaltak meg, soha nem hagytak el, és valamilyen szinten (ha a párkapcsolatig nem is ment el a dolog) mindig viszonozták az érzelmeimet. Mindig nagyon megbecsültek, kedvesek és tiszteletteljesek voltak velem, és elég sok házassági ajánlatot kaptam életem során. Független éveimben rengeteg férfival (durván ötszáz-hatszáz) randiztam. Ezek tényleg csak randevúk voltak, közös programok, vacsorák, kávézások, beszélgetések. Nagyon kevésből lett később komolyabb vagy testi kapcsolat, ezeket a két kezemen nagyon bőven meg tudom számolni. És bár a többszáz ismeretség nagy részéből nem lett párkapcsolat, mégis legtöbbször sikerült ezt úgy megoldanom, hogy ne legyen belőle harag és sértettség a másik oldalon. Ezek közül a férfiak közül sokakkal most is jó viszonyban vagy barátságban vagyok. Az a tapasztalatom, hogy úgyszólván bármelyik férfiből előjön a gáláns lovag, a segítő, védelmező erő, és most hadd tegyek még egy megdöbbentő kijelentést: nekem a társkereső oldalakkal is nagyon jó tapasztalataim vannak. Több ilyen oldalon is fent voltam évekig, és rengeteg-rengeteg értékes, nagyon jó fej férfit ismertem meg. De tényleg rengeteget. Volt persze néhány hóhányó, de döntő többségben voltak azok, akiket megismerni abszolút pozitív élmény volt nekem. Nem értek egyet azokkal a nőkkel, akik szerint ezeken az oldalakon „rémes a felhozatal, és minden férfi egy bunkó”. Én nagyon szeretem a férfiakat, és mindig elbűvöl az ősi, a természet által beléjük oltott működésük és biológiájuk. Teljesen mások persze, mint a nők, de ha megtanuljuk úgy nézni a másik nemet, hogy nem jobb, nem rosszabb, egyszerűen csak markánsan különbözik tőlünk – nos, akkor sok keserűségnek, konfliktusnak és csalódásnak vehetjük elejét. Valahogy nagyon megtanultam a férfiakat érezni, a férfiak fejével gondolkozni, egy férfi szemével látni. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy elvesztettem volna a nőiességemet, mert mindemellett sikerült nagyon is nőnek maradnom, és boldogan megélnem a női létemet. Soha nem ért bántalmazás egy férfi részéről sem. Egy-két verbális próbálkozás akadt ugyan, de az illető abban a minutában repült az életemből. Nem voltam hajlandó még egy napra sem belemenni egy önpusztító kapcsolatba vagy ismeretségbe. Kamaszkoromban, az első komoly szerelmemnél ért egy csalódás a kapcsolat vége felé, és akkor elhatároztam, hogy egy életre okulni és tanulni fogok. Akkor belevetettem magam számos párkapcsolati könyvbe, felszívtam minden lehetséges információt férfi és nő működéséről, és megtoldva azzal az ösztönös tudással, amely kislány korom óta dolgozik bennem, a további életemben (vagyis 19 éves koromtól kezdve) mindig sikerrel alkalmaztam. Azért kell ezeket elmondanom, hogy az olvasók megértsék: annak ellenére, hogy nem vagyok hivatalos papírral rendelkező coach vagy párkapcsolati szakértő, honnan formálom mégis a jogot arra, hogy azt merjem mondani, a regényem segíthet pár embernek ismerkedési és párkapcsolati dolgokban. A könyvben írottakat három markáns oldal erősíti meg: 1. nagyon sok saját élettapasztalat, 2. előzetes mélyen őszinte beszélgetés többszáz nővel és többszáz férfival, 3. egy olyan férfi ismerősöm bölcs gondolatai, aki rengeteg úgynevezett „belső dolgot” árul el a nőknek a férfiak működéséről, és abban segít nekik, hogy tudjanak látni egy férfi szemével és beleláthassanak egy kicsit egy férfi fejébe. Ennek a három oldalnak az információi, a tudása jelenik meg a regényben. Míg az embert magával sodorja a történet és a két főhős közötti érzelmek kibontakozása és feszültsége, addig szórakoztató formában tud tanulni a két nem közötti rengeteg párbeszédből, viselkedési formából, gesztusokból, metakommunikációból. Bár még csak kevés ideje került piacra a könyv, máris számos olvasóm jelezte vissza, hogy kisebb-nagyobb mértékben segített nekik ismerkedési, párkapcsolati problémákban. A legnagyobb dicséret az volt, amikor az egyik hölgyolvasó úgy nyilatkozott, hogy náluk konkrétan a válást sikerült megakadályozni a könyv olvasásával, és segített nekik újból egymásra találniuk a férjével. Amikor ilyen visszajelzéseket kapok, nagyon komolyan megrendülök és meghatódok, mert úgy gondolom, hogy ha már csak egyetlen embernek is sikerült segítenem ezzel, akkor már nem írtam hiába a könyvet. Elvira és Albert története örök érvényű: nő és férfi ősi működése, lelki, érzelmi és biológiai reakciói, örömei, fájdalmai, félelmei, sérelmei, szeretete és eufóriája – vagyis csupa olyan dolog, amelyeket mindannyian megéltünk már életünk folyamán. Minden olvasómnak őszintén és szeretettel kívánom, hogy ez a könyv segítséget és élményt nyújtson nekik, bármilyen életszakaszban is legyenek.”